Kuku na chipo – azaz csirke és sült krumpli.
Ez volt a mai ebédünk, vagyis inkább estebédünk. Egész nap ügyintéztünk, mentünk egyik helyről a másikra, jó sokat vártunk itt, jó sokat vártunk ott, úgyhogy végül 5 óra volt, mire sikerült beülnünk egy helyre enni.
De milyen helyre! Annyira helyi kis étterem volt, hogy én kétszer is meggondoltam, hogy bemenjek-e… Ha nem lettünk volna fáradtak és farkaséhesek, tuti, hogy nem mentem volna be.. 🙂
Ehhez képest a kaja nagyon finom volt, a kiszolgálás nagyon flottul ment – főleg helyi viszonylatban, de akár az otthonihoz képest is -, a pincér nagyon kedves volt, és a hely is (annak ellenére, hogy egyszerű és kopottas, így első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő) egész tiszta volt… Szóval összességében pozitív csalódás.
Amúgy az ilyen nagyon helyi helyeken mindig sült csirkét eszünk sült krumplival. Biztonsági játékosok vagyunk. Sült csirkétől és sült krumplitól, attól olyan nagy (gyomor)bajunk nem lehet. 😀
A mindenféle zöldségek a csirke és a krumpli körül csak ráadás. Kenyában a helyi éttermekben általában minden étel mellé adnak zöldségeket. Leggyakrabban nyers káposztát és nyers répát lereszelve és kicsit lesózva, sukuma wikit (leveles zöldség párolva) vagy kachumbarit (paradicsom vöröshagymával szintén sózva), bár utóbbit inkább csak extraként, plusz pénzért. Itt most a “káposztasaláta” (friss káposzta lesózva) és a sukuma wiki mellé párolt sárgarépát és káposztát is adtak. Ilyet eddig még sehol nem ettem, de meglepően finom volt. Mondjuk, nem tudtam megenni az egészet, de kérésre szó nélkül elcsomagolták a maradékot.
Mai tanulság: étterem esetén se ítélj külső alapján! 🙂