Megérkeztek a gyerekek. Még szombaton, de azóta szülő üzemmódban vagyunk, úgyhogy kicsit (ismét) le vagyok maradva egy-két dologgal…
Illetve ez inkább olyan nagyszülős üzemmód, hiszen csak szünetre jönnek a gyerekek, és ilyenkor azért van némi kényeztetés. Túlzásba nem visszük, de azért igyekszem a kedvenc kajáikat (is) főzni (mondjuk, az elég nagy kihívás, mert kevés olyan dolog van, amit mind a három gyerek szeret) és kapnak néha édességet is (nem sokat, de így is többet és izgalmasabbakat, mint a faluban).
Szerencsére Kenyában nem szokás annyira körülugrálni a gyerekeket, nem körülöttük forog a világ, de nyilván több azért így a feladat és kevesebb idő jut a szokásos dolgainkra. Alapvetően elég jól elvannak, bár néha unatkoznak az első emeleti lakásban. Utóbbi tiszta haszon, mert így legalább nagyon lelkesen szaladnak le a boltba, ha kell valami vagy viszik le a szemetet. Tegnap pedig majdnem összevesztek, hogy ki porszívózzon. ? A faluban nyilván nincs porszívó (kb. egy évvel ezelőttig áram sem volt), úgyhogy nekik a porszívó abszolút újdonság volt (amikor velem együtt porszívó is került a családba), és a mai napig nagy élvezettel porszívóznak.
Fura ez, hogy a nekünk többnyire teljesen hétköznapi dolgokra (porszívó, mosógép) ők rácsodálkoznak…
Egyébként tök jól elvannak egymással is, nem nagyon szoktak veszekedni. A porszívón kívül vitatárgya csak a “mit nézzünk a tévében szokott lenni”, de azt viszonylag gyorsan rövidre szoktuk zárni: ha nem tudnak megállapodni, nincs tévézés. Ilyenkor inkább néznek a nagyok is mesét… ?