Tegnapi tanulság (miután előző éjjel is egész éjjel szakadt az eső, és gyalog indultunk a központban lévő szupermarketbe vásárolni): mindegy, hogy szárazság van vagy esős évszak, ha gyalog és nem zárt cipőben mész a boltba, mindenképpen lábat kell mosnod utána. 😀
(Ha zárt cipőben mész, akkor nyilván cipőt kell mosni, de őszintén szólva, azt én még nem próbáltam.)
A járdát errefelé hírből sem ismerik, és miután egymás után két éjszaka is szakadt az eső, az út széle (ahol többnyire a gyalogosok közlekednek) merő sár és pocsolya volt (mint általában eső után). Pedig nem is valami világvége mögötti helyen lakunk, hanem Mombasa egyik külvárosában, ahol nagyjából – és egyre inkább – a kenyai középréteg él.
Pedig az út mind a két oldalán van (lenne) elég hely járdának, szinte végig, de itt – ahol sokszor a betonút is ritkaságszámba megy – nem nagyon bajlódnak a járdákkal és a gyalogosok igényeivel. A gyalogosok pedig még nem jutottak el az érdekérvényesítésnek arra a szintjére, hogy ki tudnának ilyet (vagy bármit) harcolni maguknak. Igazándiból, nekik nem is hiányzik. Az ország nagy részén máshol sincs járda. Nem is nagyon tudják, hogy milyen az, ha van járda, és miért jó. A por itt senkit nem zavar. Ha nagyon nagy a sár, legfeljebb kimennek az útra. Vagy lábat mosnak, ha hazaértek.
Nálunk például van kinti csap, ahol a szomszédok rendszeresen megmossák a lábukat, amikor hazaérnek. Oda van készítve egy papucs. Mi a kinti csapot lábmosásra nem nagyon használjuk, mert vizes papuccsal a házban flangálni szerintem legalább olyan rossz, mint porossal vagy sárossal. Nekünk egy strandpapucs van a bejárathoz készítve, azt vesszük fel, amikor hazaérünk. De az első utunk nekünk is a fürdőszobába vezet mindig… 🙂