Mai téma: szülői praktikák. Na, nem mintha annyira nagyon tapasztalt és sokat látott (mostoha)szülő lennék, de három gyerek mellett néha teszek egy-két felfedezést (pláne, hogy nagyjából nulla tapasztalatom van), és hátha másnak is vannak tévé-függő gyerekei és hasznát veszik a mai “nagy” felfedezésnek…
Ha tévé-függő gyerekeid vannak és egy kis csöndre vágysz a folyamatos gyerekcsivitelés és üvöltő tévézés közben: kapcsold ki a tévét. Nemcsak a tévé zaj szűnik meg, de a gyerekek is alaposan megsértődnek és órákra elhallgatnak. 🙂
(Tudom, ez nem egy Nobel-díjas felfedezés, de nem gondoltam, hogy ilyen jól működik a gyakorlatban… Mármint a tévénélküliség, nem a megsértődés.)
Az elmúlt héten – amióta a gyerekek itt vannak – a délelőtti tanulási idő kivételével (merthogy szünet ide vagy oda, tanulni kell) szinte állandóan ment a tévé, ami már határozottan kezdett az agyamra menni. (Én amúgy se vagyok egy nagy tévénéző, főleg itt. Ha rajtam múlna, szerintem nem is lenne tévénk.)
Szóval kezdett tarthatatlan lenni a helyzet számomra, úgyhogy mától új szabály van: reggeliig lehet tévézni, aztán délben a híradó (ez Tomnak), este pedig sötétedés után lehet újra bekapcsolni, konkrétan 7-kor az esti híradóra (na, nem mintha délután 1 és 7 között olyan sok minden történne, de valamiért naponta kétszer kell híradót nézni… Nekem egyszer is sok. 🙂 )
A gyerekek órákig duzzogtak, látványosan unatkoztak, főleg A. (a lány, aki 16 éves), aztán ő kialudta a mérgét, a fiúk pedig – amikor mondtam, hogy ha ennyire unatkoznak, kitakaríthatják a szobájukat 🙂 – elkezdtek rajzolgatni és színezni, majd focizni, társasozni, végül el is felejtették a tévét. Összességében végül egész jól elvoltak tévé nélkül – bár párszor megkérdezték, hogy ha tévét nem, akkor legalább a laptopot bekapcsolhatják-e :-), de nyilván nem kapcsolhatták -, nekem meg végre volt egy nyugis napom… 🙂