„Tartozom” nektek két információval. Ok, nyilván nem tartozom a szó szoros értelmében 😉 , de van két „fejlemény”, amiről akartam ugyan, de valahogy mégsem sikerült beszámolni… Pedig azoknak, akik rendszeresen követnek és nagyjából képben vannak, később esetleg feltűnhet, hogy valami kimaradt….
Ez egyik ilyen „fejlemény”, hogy elköltöztünk.
Ismét. Nálunk tulajdonképpen ez nem is olyan hatalmas nagy hír, hiszen viszonylag gyakran költözünk (keressük az igazit 🙂 , de azért mégiscsak egyfajta történés az életünkben.
A koronavírus-járvány közepén – itt július közepén volt állítólag a csúcs, mi pedig július elején költöztünk – nem akartuk nagyon túlzásba vinni ezt a költözés-dolgot, viszont már nagyon nehezen bírtuk a hangzavart a szomszédos üzemből. (Ahhoz képest, hogy befagyott a gazdaság, nekik állandóan – hétvégén is – volt munkájuk…) Ráadásul a lakásunk tulaja is kezdett elég fura lenni. Én mondtam Tomnak, amikor áprilisban a tulaj beköltözött a fölöttünk lévő lakásba, hogy ez nem túl jó ötlet. Mármint egy házban lakni a tulajjal, ráadásul alatta…. Végül sajna nekem lett igazam, de ettől függetlenül is kiderült, hogy a tulajjal valami nem stimmel. Amíg az ügynökkel álltunk kapcsolatban, ez csak gyanús volt, de most, hogy átvette a tulaj az ügyeket, bizonyossá vált, hogy nem teljesen százas. Szóval jobbnak láttuk, költözni…
Viszont tényleg nem akartuk nagyon bonyolítani a dolgot,
úgyhogy nem is költöztünk messzire: felköltöztünk az elsőről a negyedik emeletre. 🙂 Ezzel nagyon leegyszerűsítettük magát a költözést, viszont megoldottuk a másik két problémát is. Az „új” lakás a másik oldalra néz, így nincs az az állandó, idegörlő zaj. Mondjuk, ezen az oldalon meg építkeznek a szomszédban :-), de az egyrészt eleve nem is olyan hangos, másrészt eléggé időszakos is, ráadásul előbb-utóbb vége is lesz. Vagy akkor, amikor kész a ház, vagy akkor, amikor elfogy az építtető pénze. 🙂 (Nem egy ház van itt a környéken félig megépült állapotban, amit aztán sose fejeztek be. Vagy legalábbis eddig nem fejeztek be, pedig már derékig ér a gaz….)
A másik előnye az új lakásnak, hogy más tulajhoz tartozik. A házat egy fiatal srác építtette, egy-két lakást eladott, a többit viszont ő maga adja ki. Eddig egy olyan lakásban laktunk, amit eladott, most pedig egy olyanba költöztünk, amit ő maga ad ki. Szóval egy csapásra megszűnt a zaj és megszabadultunk a „fura” tulajtól is. Majdnem olyan jó, mint egy lottó ötös. 🙂
Ráadásul a költözés is tényleg hiperegyszerű volt.
Nem kellett mindent agyondobozolni (sok mindent egyáltalán nem is tettünk dobozba), és idegeneket sem kellett segítségül hívni. Szerencsére akkor még működött a lift (ami nem tartott sokáig, de ez már egy másik történet…), így mindent, ami befért a liftbe, Tom furikázott fel. A nagyobb darabokhoz pedig Tom két unokaöccsét hívtuk segítségül, akik pikkpakk felhoztak mindent. Mondjuk, a kanapét nem annyira pikkpakk, mert nem akart beféri az ajtón, de végül azért az is megoldódott. (Emlékeztetőbe mindenesetre felírtuk magunknak, hogy legközelebb kisebb kanapét vegyünk, mert ez kb. minden ajtóban elakad… És annál, aki ennyit költözik, ez fontos szempont. 🙂 )
Költözés után kb. két hétig éltünk kupiban.
Ennyi időbe telt, hogy normál dolgaink mellett mindent alaposan kitakarítsunk, és bekapoljunk. Főleg a beépített szekrényekkel küzdöttünk, mert jó dolog a konyhában a sok szekrény és a hosszú pult, de nem akkor, amikor az előző lakó után kell mindent kitakarítani…
Ráadásul első nap a fürdőszobák is „megvicceltek”. Gondoltam, első estére elég lesz, ha a hálószobához tartozó fürdőt kitakarítom, a többit ráérek később is. Miután lemostam és fertőtlenítettem az összes fajanszot és csempét, kiderült, hogy a zuhanyzóban nem folyik le a víz. Bokáig érő vízben pedig nem olyan nagy életérzés zuhanyozni, és szerencsére van több fürdőszobánk is, úgyhogy állhattam neki egy másiknak. 🙁
(Persze jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért bajlódtunk mi a takarítással, és miért nem béreltünk fel valakit. Az előző beköltözésnél azt az utat választottuk, de ugyanúgy végig kellett takarítanunk az egész lakást. Úgyhogy most jobbnak láttuk, ha alapból kihagyjuk a takarítónak hívott közjátékot. 🙂 )
Lényeg a lényeg, némi átmeneti helyzet után sikeresen berendezkedtünk, és egyelőre úgy tűnik, hogy jó cserét csináltunk. Szeretjük az új lakást, és a tulajjal is könnyebb szót érteni. Reméljük, ez így is marad, mert abban nagyon egyetértünk Tommal, hogy a közeljövőben – COVID ide vagy oda – nem akarunk ismét költözni. 😀