Utazás Kenyából Magyarországra COVID-19 idején

2020.11.25. | Utazás

Kenyából augusztus eleje óta a kiutazás zökkenőmentes, a beutazás pedig bizonyos szabályok betartása mellett szintén bárkinek lehetséges.
Persze az utazási kedv általános csökkenése a repülőjáratokra itt is rányomta bélyegét, így a szokásos helyett jóval korlátozottabb a választék. Különösen igaz ez Mombasára. Ennek eredményeként az árak is magasabbak a szokásosnál. Keresgélés közben egészen durva árral  – közel 700 ezer forintos egy útra szóló jeggyel – is találkoztam. Szerencsére végül sikerült egy egészen normális árú jegyet találni. (Ezt egyes-egyedül Rikának, az utazási irodás “kapcsolatom”-nak köszönhetem, aki mindig nagyon szuper árakat “túr” nekem. Jó szívvel ajánlom mindenkinek.)

Én most végül Lufthansával jöttem.  (Szerintem életemben először ültem Lufthansán – legalábbis nem emlékszem korábbi alkalomra -, pedig elég sokat repkedtem már mindenfelé a világban. Teljesen korrekt volt, és a frankfurti reptéren is elrepült a 7 óra várakozási idő, úgyhogy jó opció lehet máskor is ez az irány.)

Két átszállással sikerült hazaérni az alábbi útvonalon:

  1. Mombasa-Nairobi (Kenya Airways)
  2. Nairobi-Frankfurt
  3. Frankfurt-Budapest

Alapvetően mindenhol figyeltek a távolságtartásra és mindenki viselte a maszkot (többnyire helyesen). A Lufthansa járatokon (Nairobi-Frankfurt, ill. Frankfurt-Budapest) viszonylag kevesen voltak, egy hármas ülésen jellemzően egy ember ült (kivéve az együttutazókat). A Mombasa-Nairobi járat (Kenya Airways) ezzel szemben tele volt, de az eleve egy kisebb gép volt, ráadásul az egész út kb. 45 percig tartott csak.

Nem mondom, hogy kellemes volt 26 órán keresztül (háztól házig ennyi ideig tartott az út) maszkban lenni, de túl lehetett élni. Legnehezebb a mombasai reptéren volt, mert ott nagyon meleg volt, de a repülőkön és a többi reptéren a meleggel már nem kellett megküzdeni.

Mombasa reptér

Mombasában a reptérre vezető utat megúsztuk dugó nélkül – ami ebben az időpontban kisebb csoda -, így kb. 2,5 órával indulás előtt értem a reptérre. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy az indulási csarnokban alig lézengett ember, úgyhogy könnyen lehetett tartani a távolságot, amit az is megkönnyített, hogy a sorban állásoknál fel voltak festve/matricázva a jelek. Egyedül a bejáratnál a biztonsági ellenőrzésnél volt egy pici torlódás, de az sem volt veszélyes.

A reptéren belül, a bejáratnál és az indulási csarnokban több helyen is ki volt téve automata kézfertőtlenítő.
Az arcmaszk használata pedig mindenhol kötelező, és ezt jellemzően be is tartották az emberek. Mindenkin volt maszk, és csak néhány ember nem viselte megfelelően.

Fent a (belföldi) váróban az alapvetően hármas székekről leszerelték a középsőt, így a távolságtartás alap volt.
A büfé nyitva volt, és az asztalokhoz is le lehetett ülni, de ott sem voltak sokan.

A gépbe való beszállításnál zónánként hívták az embereket, és ezt nem csak a hangos bemondóban mondták be (meglepő módon érthetően 🙂 ), hanem egy táblával a kezében körbejárt egy ember is, így aki a hangosbemondót esetleg nem hallotta, az is látta, hogy éppen hol tart a beszállítás. Ennek köszönhetően egyáltalán nem volt torlódás, egyszerre csak kevés ember állt sorba, és gyorsan haladtunk.
Az egyetlen pici negatívum, hogy egyszerre két gép indult két egymás melletti kaputól, így a géphez vezető séta közben többen voltunk. Ez sem volt veszélyes (pláne, hogy ez már kint volt szabadtéren), de ha mondjuk, egy félórás eltéréssel indítják a két gépet, akkor ezt is ki lehetett volna küszöbölni.

A géphez rövid sétával gyalog mentünk oda, és mindkét ajtón fel lehetett szállni, így eloszlott az amúgy sem hatalmas a tömeg.

Mombasa-Nairobi járat (Kenya Airways)

A gép tele volt, szinte minden széken ültek. (Kisebb – 2×2 soros – gép volt.) Mindenkin volt maszk, egy-két embernél láttam, hogy nem jól viselte, de nem szóltak rájuk a légiutas-kísérők.

Mivel ez egy rövid, belföldi út (1 órás), így nem volt ellátás és felszolgálás, fegyelmezetten végigülte mindenki. 🙂

Nairobi reptér

Itt már többen voltak, mint a mombasai reptéren, de azért itt is lehetett rendesen tartani a távolságot, és a bejáratnál, illetve az indulási csarnokban itt is mindenhol fel volt festve a távolságtartás.

Mivel belföldi járattal érkeztem, ezért át kellett sétálni egy másik – kisebb, régi – terminálba, ahol a bejáratnál sorba kellett állni egy egyszerűbb biztonsági ellenőrzéshez. Mindenki viselte a maszkot és – a felfestéseknek köszönhetően – tartotta a távolságot.

Belül a checkinnél hasonló volt a helyzet.

Az útlevél ellenőrzésnél a határőrökön nem volt maszk, viszont plexi üveg mögött ültek. Ráadásul, ha nem utazol állandóan ki és be az országba hol Nairobiban, hol Mombasában, akkor a határőr sem zavarodik bele, és kb. 5 perc alatt végzel. Az enyém persze belezavarodott, de azért én is viszonylag hamar kijutottam.

Bent a reptéren a székek egy része le volt ragasztva a távolságtartás érdekében, de bent a kapunál már nem volt semmilyen jelzés. (Ebben a régi terminálban még úgy van, hogy a fő biztonsági ellenőrzés a kapunál van, és a kapunál lévő váró egy elkülönített váró, ahova már csak azok mehetnek, akik az adott gépre szállnak fel.) Illetve a kapunál a sorban állásnál sem voltak a távolságtartási jelek felfestve, de azért nagyjából figyeltek rá az emberek. (Én mondjuk, amúgy is a vége felé álltam sorban, amikor már nem nagyon volt ember. Ezeknél a kapuknál én általában így szoktam, mert bent már nincs mosdó, és macerás kijönni, úgyhogy csak akkor szoktam bemenni, amikor már majdnem zár a kapu. Mondjuk, most így is várni kellett bent kb. egy órát, mert késett kicsit a gép, de ez már csak akkor derült ki, amikor bent voltam… Én sem tudok azért mindenre felkészülni. 😀 )

Nairobi-Frankfurt (Lufthansa)

Nem voltak sokan. Általában soronként egy ember ült (kivéve az együttutazókat). Én például egyedül voltam egy hármas sorban.
Végig mindenkin maszk volt, egyedül az étkezéseknél (vacsora és reggeli) vettük le a maszkokat.

Adtak párnát és takarót is. Ezen kicsit meglepődtem, mert láttam korábban, hogy van olyan társaság, ahol ezeket a COVID miatt most nem adják. Úgyhogy én vittem is magammal a jó kis maszáj shukámat, de annyira hideg volt a gépen, hogy végül még az sem volt elég. Pedig a maszáj shuka elég meleg találmány… Persze Mombasa után kb. minden hideg, szóval lehet, hogy nem is a géppel volt a baj… 😀

Frankfurti reptér

Itt elég sokat időztem (7 órás átszállási időm volt), de a legnagyobb részét egy pihenőrészen, karosszékben, úgyhogy a reptérről nincs olyan sok tapasztalatom. 🙂

Mivel EU-n kívülről érkeztem, ezért át kellett menni biztonsági ellenőrzésen. Itt amennyire láttam, nagyjából figyeltek a távolságtartásra, de én – mivel egyáltalán nem siettem – már csak akkor mentem itt is át, amikor lement a tömeg, így se előttem, se utánam nem volt senki.

Az útlevélellenőrzésnél az automata kapun mentem át, ahol rajtam kívül nem volt senki. Az útlevelemet persze nem ismerte fel, úgyhogy nem engedett át (miért is ment volna ennyire simán…), de az ilyen renitenseknek van egy külön ablak, ahol teljesen egyedül álltam sorba a határőrhöz.

A reptéren nem voltak sokan, simán le tudtam úgy ülni, hogy nem volt a közelemben senki. Mondjuk, ehhez az is kellett, hogy korán volt még, később azért több lett az ember körülöttem, de így sem volt vészes.

Az éttermek, kávézók nyitva voltak, viszont csak elvitelre árusítottak, sehol nem lehetett leülni.

A beszállítás itt is zónánként volt, amit a szokásosnál jobban betartott mindenki, így a kapunál minimális sorban állás volt, a gépen pedig szinte semmi.

Frankfurt-Budapest (Lufthansa)

Ezen a gépen sem voltak sokan, a hármas sorban most is egyedül ültem. Az utasokon és a légiutas-kísérőkön is volt végig maszk (egy-két renitens utastól eltekintve, akin volt ugyan maszk, csak épp nem takarta a száját és/vagy az orrát).

Mivel ez szintén egy rövid út (kb. 1,5 óra), így ellátás gyanánt innivalót és egy csokit kaptunk csak, úgyhogy emiatt se nagyon kellett levenni a maszkot.

Budapest

A budapesti reptéren – legalábbis az érkezési oldalon – ránézésre kevésbé koncentrálnak a konvencionális COVID védekezési mechanizmusokra, mint pl. távolságtartás és kézfertőtlenítés (bár egy helyen láttam kitéve kézfertőtlenítőt)… Cserében, ahogy kiértünk a poggyászkiadáshoz, ott vártak a rendőrök…

De erről majd a következő bejegyzésben… 😉

 

Ha szeretnél hozzászólni, ide kattintva a Facebookon megteheted. 

Archívum

Tetszik? Iratkozz fel!

Ha szeretnél rendszeresen értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről és az aktuális hírekről, iratkozz fel hírlevelemre. 

Pin It on Pinterest

Share This