Bezárt a shanzui ovi. ?
Mármint nem a COVID miatt, és nem időlegesen, hanem örökre…
Szerettük ezt az ovit, főleg a cuki gyerekek miatt. Kicsit macera volt minden hónapban elmenni a szupermarketbe, telepakolni 1 vagy 2 bevásárlókocsit, aztán tuktukkal átzötyögni Shanzura, úttalan utakon bejutni az oviig, minden hónapban azon aggódni, hogy vajon következő hónapban lesz-e elég pénze az alapítványnak, hogy be tudjunk vásárolni… De a gyerekek hálás mosolya mindig kárpótolt.
Kb. másfél éve – 2019. október elején – voltunk utoljára az oviban. 1 hónap múlva bezárt az ovi az évvégi hosszú szünet miatt. Következő évben Mama Janet betegsége miatt a szokásosnál később – február közepén nyitott meg -, de addigra a gyerek szétszéledtek, alig maradt valaki a régiek közül… Mire március közepére meglett a létszám és ténylegesen elindult a tanítás, a COVID miatt országszerte bezárták az iskolákat. Pont azon a kedden akartunk menni, amikor hétfőtől már ismét zárva volt. Idén januárban nyithatott volna újra, de már nem nyitott ki.
Mikor ez nagy nehezen kiderült (Mama Janet sosem volt a nyílt és egyértelmű kommunikáció mintapéldánya, mint ahogy egyébként sokan Kenyában), szóval mikor ez kiderült, olyan nagyon nem viselt meg a hír. Ez van. Kenyában elég nagy a fluktuáció (főleg a nyomornegyedekben), ráadásul tervezni sem lehet. Az élet megy tovább. Kenyában nem kesergünk sokáig dolgokon…
De aztán, amikor tegnap leültem, hogy képeket válogassak a VitaFutura csoportbeli poszthoz, a képek és videók nézegetése közben összeszorult a szívem… Annyi kedves emlék, örömteli pillanat, azok a hol zavart, hol huncut mosolyok! Hiányozni fognak…
De ahogy lent is írjuk, nem állunk meg, lesznek új projektek, új kezdeményezések, új gyerekek. Talán többször tudjuk majd kirándulni vinni a menedékotthonos gyerekeket, talán tudunk majd segíteni a falubeli gyerekeknek is, és ki tudja, lehet, hogy a „titkos” projektvágyam is megvalósul, ha nem is idén, de előbb-utóbb… 😉
További információk az ovi bezárásával kapcsolatban az AfRoho oldalán.