Kenyai cserebogár

2020.12.16. | Mindennapok

Az alábbi történetet eredetileg gyerekszájnak gondoltam (amivel még tartozom ugye…), mert bennem valahogy nagyon a gyerekekhez kötődően maradt meg. De most, hogy előbányásztam a régi blogomról (ahol páran már valószínűleg, olvastátok) és kicsit leporoltam, kiderült, hogy még sem az. Azért megosztom, mert szerintem vicces volt. 😃
 
Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy Kenyában kb. mindenhol van csótány. De nemcsak hogy mindenhol, hanem mindenféle csótány is van, az egészen aprótól a hatalmasig. A faluban – mindenféle egyéb rovar társaságában – különösen sok van belőlük. Ezekről tudnék egészen rémisztő sztorikat is mesélni, de ez nem egy horror blog, úgyhogy inkább hagyjuk. 😃
 
Szóval, egyszer a faluban voltunk. Még valamikor az elején, nem sokkal Kenyába költözésem után…
A nappaliként funkcionáló szobában ültünk éppen, amikor megláttunk egy nagy bogarat araszolni a padlón. Tom azonnal akcióba lendült, hogy likvidálja, de én – a nagy környezet- és természetvédő – mondtam nekik, hogy ne bántsa ezt a szegény cserebogarat, nem árt senkinek. Viszont amíg elfordultam, hogy keressek valamit, amivel ki tudjuk tessékelni, a bogár eltűnt. Tom szerint “elszaladt”. Őszintén szólva, én ezt nehezen tudtam elképzelni, mert a cserebogarak nem szaladgálnak csak úgy…
 
Bár én meg voltam róla győződve, hogy ez valami afrikai cserebogár, kiderült, hogy csótány (!). Egy hatalmas amerikai csótány. Mondjuk, azon a ponton már lehetett volna gyanús a dolog, hogy a gyerekek – amikor Tomnak mondtam, hogy ne bántsa – kicsit furán néztek rám… Van a gyerekeknek néha egy olyan “bolond ez a mzungu” nézésük… Na, pont azzal néztek most is 🙂
 
Szóval kiderült, hogy ez egy csótány, ami nemcsak hatalmas, hanem repül is. Gyorsan repül. A legrosszabb kombináció csótány esetében. A hatalmas bogár egyik pillanatban még itt, a másikban pedig már a hajadban… Én a csótányokat kollégista korom óta utálom, a repülő csótányoktól pedig egyenesen kiráz a hideg… 
 
Ennyire azért még én sem vagyok állatvédő. Amint rájöttem, hogy mivel állunk szemben, azonnal meg is változott a véleményem a „tartsuk életben szegény bogarat” kérdésben. Mondtam a gyerekeknek, hogy aki látja, nyugodtan csapja le. De ettől olyan nagyon senki nem kezdte el törni magát, úgyhogy taktikát váltottam. (Totál be voltam ugyanis tojva, hogy rám repül…) Bedobtam, hogy kap 5 shillinget (kb. 15 Ft-ot) az, aki likvidálja az óriás csótányt. (Tudom, hogy nem szép dolog pénzzel motiválni a gyerekeket, de hirtelen nem jutott jobb az eszembe…)
 
Mondanom sem kell, hogy a két fiú azonnal átvedlettek csótányvadásszá, és mindenhol csótányt kezdtek el keresni…de olyan szinten, hogy felvették a fejlámpát (ami mondjuk, csótány nélkül is nagy kedvencük), és bemásztak a szófa alá. Felforgattak mindent, ami a padlón volt, sőt még a szekrényeket is kinyitogatták… Ilyen lelkesen még életükben nem kerestek csótányt szerintem. 🙂  Végül a kisebbik megtalálta, úgyhogy örökre búcsút mondtunk csótány barátunknak, a Kicsi pedig megkapta megérdemelt 5 shillingjét.
Hát, így jártunk a kenyai cserebogárral. 🙂
 
——————————
 
Azóta egyébként már jobban megszoktam ezt a csótány-dolgot én is (már amennyire ezt meg lehet szokni…). De azért néha még most is frászt kapok tőlük. Szerencsére nálunk ritkán bukkannak fel (főleg a 4. emeleten), de hiába az állandó takarítás, a csótány elleni szer, a levendulaolaj (még ez bizonyult a leghatékonyabbnak), néha még itt is előfordulnak. Valószínűleg a szomszédoktól jönnek. Rajtunk kívül nyilván senki sem folytat ádáz küzdelmet ellenük…
 
Amennyire én tapasztaltam ugyanis, a kenyaiakat nem igazán zavarják a csótányok. Kb. úgy vannak vele, mint a léggyel. Idegesítő, de az élet része. Tom se csinál belőle nagy ügyet, és nem is érti, hogy én miért sikítozok néha a konyha közepén… 😃 😃 A gyerekek – akik egyébként a faluban sokkal inkább hozzászokhattak volna – többet problémáznak rajta… De így legalább a csótányokra – és a hangyákra, amelyek minden morzsára csapatostul vetik rá magukat a 4. emeleten is – hivatkozva a takarításra is rá lehet venni őket… 😃
 
(Tudom ám, hogy a képen ez se nem cserebogár, se nem csótány, de ez legalább cuki. 😉 )

Archívum

Tetszik? Iratkozz fel!

Ha szeretnél rendszeresen értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről és az aktuális hírekről, iratkozz fel hírlevelemre. 

Pin It on Pinterest

Share This