Ma valami fura történt. (Mondjuk, itt gyakran történik valami fura, de ma még a szokásosnál is furább volt…)
Egész nap gond volt az árammal, hol volt, hol nem. Délelőtt inkább nem, délután inkább igen… (Nem ez a fura, ez sajnos mostanában – amióta visszajöttem – nagyon is jellemző… 🙁 )
Viszont kora délután – éppen főztem a konyhában, pont egy hosszabb szünet után visszajött az áram – valami fura csattogó hangra lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy esetleg gyerekek játszanak kint az úton, de aztán csak nem akart abba maradni a zaj, ráadásul nagyon egyforma volt. Ugyanolyan ütemben, ugyanolyan hang… Egy idő után muszáj volt kinéznem, mert már kezdett idegesítő lenni. A hang forrása határozottan a szomszédos kenyérgyár falkerítésén lévő elektromos kerítés volt, de nem látszott rajta semmi. Pedig még a tetőre is felmentem, hátha onnan jobban látszik.
Miután kiderült, hogy az elektromos kerítésből jön a hang, és csak nem akarta abbahagyni, elkezdtem aggódni, hogy valami gáz lesz, mert kigyullad a kerítés vagy valami. (Nem magamtól vagyok ilyen parás, de egyszer itt a szomszédban leszakadt a vezeték, és kigyulladt tőle az avar, úgyhogy gondoltam, jobb elővigyázatosnak lenni.) Mivel Tom nem volt itthon, de bátor férfira volt szükségem a probléma felderítéséhez, magamra tekertem egy lessot, és kimentem szólni a biztonsági őrnek. (A lesso helyi kendő-féle. Nagyon szuper találmány, mert ha nem szalonképes a ruhád – alulöltözött vagy, átlátszó, koszos, szakadt vagy bármi olyan “baja” van, ami miatt nem mennél ki benne az utcára, viszont nincs kedved át-/felöltözni -, akkor csak magadra tekersz egyet, és már indulhatsz is. Itt senki nem fog ezért furán nézni rád, bárhol járnak lessoba tekerve nők, akár Nairobi belvárosában is…)
A biztonsági őrrel olyan nagyon mély, tartalmas beszélgetésekre nem vagyok képes (sem az én szuahélim, sem az ő angolja nem elégséges hozzá), de azért sikerült vele megértetnem, hogy valami van az elektromos kerítéssel, úgyhogy fogott egy nagy botot és elindult velem. Próbáltam neki magyarázni, hogy az életét azért ne kockáztassa, amire nagyon bólogatott, de szerintem fogalma sem volt, hogy miről beszélek. (Amúgy nagyon kis cuki fiatal srác, csak hát beszélgetni nem tudok vele, azt Tom szokott…)
Kiderült, hogy egy szerencsétlen kaméleon akadt fenn az elektromos kerítésen. 🙁 Ott lógott szegény, egyik lába az egyik dróton, másik a másikon, és ez okozta a csattogó hangot. (Ennek biztos, van valami speckó neve, amit én nyilván nem tudok….)
Szegényt megmenteni már nem lehetett, de legalább sikerült “lepiszkálni”, úgyhogy a csattogó hang megszűnt…
Az elektromos kerítést, amúgy eredetileg a majmok miatt szerelték fel, mert a majmok ki-be jártak a kenyérgyár udvarán, de ezek szerint másodlagos áldozatai is vannak neki. 🙁